Vándorcsiga avagy szilvalekváros-diós-fahéjas óriáscsiga

Jade és Trinity képeit látván biztos voltam benne, hogy el fog készülni, de még a munkába totál behavazott anyum is tett célzásokat a megvalósítására... Tudnak, ugye? :) Persze végül nálam is átalakult.

A költözködésben eltört egy üveg szilvalekvár. Így kerülhetett csak sütibe a gyorsan felhasználandó matéria, mert különben nálunk SOHA, de SOHA nem érné meg a szilvalekvár a sütőt. És még így is csak azért merem leírni, mert a kisebbik öcsém nem olvassa a blogom: neki a teljes üveg lekvár "megmentése" se lett volna probléma..

A csigaforma sajna, nem sikerült, csak olyan plakátforma: tekerem, benyomom a közepét, tekerem tovább, betolom a közepét... aztán az egészet puff bele a jénaiba és rátenyerelünk. :)
Már elég sok mindennel felszerelt a konyhám, de a nyújtófa-deszka az előző helyemen maradt, így felfedeztem, hogy két folpackkal pótolható! Tehát nem mentség a felszereletlen konyha senkinek se, két folpack között tenyérrel ügyesen kinyújtható. :)


A tészta:
25 dkg liszt
1 tojássárgája
5 dkg olvasztott vaj
1 dl tejben felfuttatott negyed élesztő vagy egy fél csomag szárított élesztő
fél teáskanál fahéj
egy kevés meleg víz, ha nem áll össze

A töltelék:
3/4 üveg szilvalekvár (300 g?)
fél teáskanál fahéj
kb.7 evőkanál dió
kb.7 evőkanál cukor

Nem készítettem állapotfotókat, mert fotózással hümhüm vagyok és Jade képei pazarok!

Most vettem ki a sütőből. Ha közel hajolok, még hallani ahogy mozog benne a forró szilvalekvár, szuszog a tészta és árasztja magából a meleget...

Címkék: