Beszámoló a karácsonyi ebédről - sült csirke

Az ember lánya elment a Vásárcsarnokba és finnyásan válogatott a baromfik között, miszerint ezek olyan kis ványadtak, ezek meg picikék... Persze telefonon még gyors segítséget kért: ugye,ugye csak bontott csirkét árulhatnak, nem kell külön mondanom?
No, ki is választottam egy szép csirkét kettőnknek ebédre. A hentes lemérte, alattam a föld besüppedt és kisebb idegbajt kaptam, de azért hazahoztam a két és fél kilós csirkét. Kettőnknek. Van ízlésem, ugye? Ez nem volt ványadt!
24-én délelőtt előkaptam a csirkét, hogy megtisztítom, vagyis kimosom és leszedem a bőréről a ráragadt cafrangos darabkákat. Túl sok bajom ezzel már nincs, kibírom hányinger nélkül. De biztos, ami biztos, anyu vonalban volt. A csirkét kiborítom a dupla zacskóból és itt jön a meglepetés. "ANYU, ENNEK FEJE VAN! Jézusom, ennek feje van és engem néz! Most nekem kell levágnom? El kell vágnom a nyakát??"
A telefonban kapott utasítások hatására belenéztem a fenekébe. Míg édesanyám győzködött, hogy nem, nem adhatnak el belezetlen csirkét, valószínűleg csak vissza vannak tömködve a belsőségek. Szedjem ki.
Belenyúlok.Rámarkolok. Tépem, húzom,nem jön, ezt bizony még nem szedték ki. Ez még oda van nőve. Végre kijön valami. Ühüm. Ez szokott a máj mellett lenni. KITÉPTEM A SZÍVÉT!! "Ez nem karácsony, hanem mészárszék!!"
A túloldalról megveszekedett röhögés. Anyám kihangosított és öcsémékkel együtt vihogtak a szenvedéseimen. Majd később az egész család, egész karácsony alatt.
A végére kitépkedtem belőle mindent.
(Aki hasonló szituációba kerülne, de nem lenne kéznél-telefonnál segítség, annak:
A májon van egy zöld kis tasak, az epe, azt nagyon óvatosan kell körbevágni, mert ha kiszakad, tönkreteszi, megkeseríti a májat. A zúza az egy öklömnyi, kemény húsdarab, ki kell tisztítani és jó a levesbe. Mint ahogy a fej, a lábak,a szív és a barnás színű máj is. Utóbbiak mentek csak a mélyhűtőbe, a többi meg a szemétbe. Kivagdostam a nagyobb zsírcsomókat is. A nyakát egészen a tövénél kell elkezdeni nyiszálni, a kés előbb-utóbb betalál a csigolyák közé.)
Besóztam, alaposan, aztán egy sütőzacskóba toltam az egészet. Kb. 1 órát sült 200 fokon, ekkor kinyílt magától a fólia. Aki nem ilyen szerencsés, az nagyon óvatosan, messziről próbálja kiszúrni. Eszméletlenül forró gőz csap ki belőle a felvágása során.Szépen lenyomkodtam két oldalra a fóliát, a pipit pedig meg-megcsorgattam tejjel, ettől jó ropogós lett a bőre. Még körülbelül 15-20 percig pirítottam, aztán lehetett tálalni.

A rossz érzéseimet a sült verzióval már nem tartottam fent, de a kép alapján azt hiszem,ez érthető :)

Címkék: , ,