Úgy alakult az élet, hogy decembertől belevetettem magam a munkába, a fülem hegye sem látszott ki. Nem hogy a blogot nem írtam, főzni se volt időm!
A karácsonyi teendőkért a párom felelt: előkészült itthon a vendégségre - én csak az első vendégek után értem haza. Karácsony este ajándékozás után elaludtam a kanapén a csomagolópapírok között, kezemben könyvvel, ő betakargatott és csak akkor ébresztett, amikor már tálalta a vacsorát. Nagyon hálás voltam a támogatásért! :)
Késő este még összedobtam ünnepi desszert gyanánt egy gyors csokis pohárkrémet kandírozott naranccsal, ropogós zabkeksszel és tejszínhabbal. Annyi módosítással, hogy mivel két fő brutálisan édesszájú emberre készült ezért eleve egy csöpp fél literes tálkába rétegeztem le mindent magunknak :D
A munkáról viszont elég hamar kiderült, hogy ugyan imádom, de a körülmények miatt nem fogom tudni hosszútávon csinálni, így aztán már túl is vagyok rajta. Nagyon intenzív, nehéz időszak és nehéz döntés volt. Most mindenesetre igyekszem a pozitívumokra koncentrálni és jól kihasználni az időt, amíg találok valamit helyette! :)Címkék: ego