Az utóbbi időben nem egy blog alakult át válságkonyhává: ugye, a helyzet adott. Hát itt is, aki egyetemista az tudja, a többieknek elmondom, hogy februárban nem utalnak ösztöndíjat - márciusban pótolják. Ami érthető, de a február jujjujj tud lenni ilyen szempontból.
De persze fel a fejjel, mind a héttel, ilyenkor is.
Huszonöt deka liszt, másfél deci víz, egy csipet cukor, másfél deka élesztő, egy teáskanál só, két evőkanál étolaj azért még akadt itthon. Összekeverjük, kemény gombóccá dagasztjuk, egy órán keresztül nem piszkáljuk, amíg duplájára nő. Utána tenyérnyi lepényeket szakítunk belőle, vékonyra nyújtjuk és tepsibe tesszük őket. (egy gáztepsiben pont elférnek, hat darab focaccia lett.) Lekenjük olajjal, megszórjuk sóval, borssal, fokhagymával és 200 fokos sütőbe dugjuk 10 percre. Ennyi idő alatt összekeverünk 3 evőkanálnyi tejföl némi sóval, fokhagymával (vagy szárított fokhagymaporral, ha a piacos készlet barnára száradt) és 3 evőkanál paradicsomsürítményt egy kevéske vízzel, egy csipet sóval, cukorral és szárított fűszerekkel: petrezselyemmel, oregánóval.
Aztán betesszük a kedvenc sorozatunkat, magunk mellé ragadjuk a párunkat - félreteszünk mindenféle álságot és válságot - és együtt tépünk és mártogatunk.
Címkék: ego, főétel
