Pista, a kenyérsütőgépünk kidagasztotta, megkelesztette, én három részre osztottam, egyesével kinyújtottam, kakaóval megszórtam, feltekertem, a három fonatot összefontam, a sütő pedig meg és túlsütötte ezt a 85 dekás kalácsot. Ugye, a csapatmunka lényege, hogy mindig van kit hibáztatni...
Pistáról amúgy folyton áradozok, de volt egy kis csalódás a hétvégén: munkából hazaérve szépen belerétegeztem mindent, beállítottam az időzítést, összekészültem barátnőhöz átruccanáshoz, majd konstatáltam, hogy még Pista sem tud dolgozni, ha nem teszem vissza az előző sütés után a dagasztólapátot... A rétegeken nem lehet összekutyulás nélkül átnyúlni, most már tapasztalat. Kikentem mindent, végül összegyúrtam a tésztát, kiszedtem az üstből, dagasztólapát vissza, időzítést kikapcsoltam, barátnőt lemondtam, puffogtam, törekedtem szépen fonni, aztán megégettem és felfaltuk, ha már elrontotta a vasárnap estém...
Címkék: sütemény
