A két "kisöcsém" a hétvégén elballagott. Kérésüknek megfelelően túrótorta készült - épp úgy, mint az elmúlt 10 év minden eseményére. Kicsit unjuk.
Nagyon sokat ötleteltem rajta, hogyan lehetne a kedvenc szétpotyogós tortáikat valami ünnepélyes formába önteni, s végül egy kolléganőm rákérdezett, hogy miért nem csinálok túróbombát? Utóbbiról fogalmam sem volt, hogy micsoda, de végül megfejtettük, hogy a helyi túrós csokitorta fedőneve, amúgy meg charlotte. Amit körülbelül két éve tervezek elkészíteni. Khm, ennyit rólam.
Az ízek, mint írtam, adottak voltak: készült egy baracklekváros piskótás, túrókrémes, barackos és egy kakaós piskótás, túrókrémes, meggyes változat. Végül csak a tervezés jutott nekem: este 10 körül érkeztem meg, addigra anyum elkészítette.
2-2 piskótatekercset sütött és 1-1 vékony tortalapot a lezáráshoz. Folpackkal kibélelt egy tálat, kirakta szeletekkel, majd betöltötte zselatinos túrókrémmel és gyümölcsökkel. A középébe még került piskóta, hogy ne legyen túl tömény. Végül lefedte a zárólappal és hűtőbe kerültek a tálak. A tál kb. 20-25 cm átmérőjű volt és ugyanilyen mély is. Körülbelül 15-20 nagy szeletet adott ki mindegyik torta.
Látszik, hogy kissé szétcsúsztak a szeletek: érdemes sűrű krémmel tölteni, mert a krém betöltésekor szétnyomta a tekercseket a habos túrókrém. Szerintem így még érdekesebb lett, tálaláskor kifordítottuk egy nagy, egyenes tányérra és némi (behűtetlen) tejszínhabbal dekoráltuk.
A mi részünkről a feladat teljesítve, most már a srácokon van a sor, reméljük, hogy kevesebb habbal is sikereket érnek el...;)Címkék: sütemény, torta
