Limara az elmúlt néhány hétben több olyan kalácsról is írt, hogy húsvétkor komoly problémát okozott dönteni. Szerintem amúgy is általános probléma mindenhol a mazsola-é avagy nem mazsola, ha kalácsról van szó, de ha még bejön a képbe a csoki is...
Sikerült túlhígítanom, majd túlkelesztenem a tésztát, de az a része, ami még nem kelt túl, az viszont álomi lett, foszlós, laza szerkezetű: lassan talán megtanulok kelttésztát készíteni. Két éve próbálkozom vele, két egyforma tészta még nem született a kezem alatt, de bőszen olvasok és igyekszem érteni, mi hogyan működik a sikérszálak és élesztőgombák világában ;)
A túlhígított tésztát persze beliszteztem: így dagasztottam kvázi másfél kiló lisztből:
5 tojássárgája
2 tojásfehérje
durván 1,5 kg liszt
egy liternél kevesebb tej: amennyit felvett
6 dkg cukor
30 dkg olvasztott vaj
7 g Oetker élesztőpor, 11 g CBA élesztőpor (biztosra mentem : )
1 db dagasztás közben eltört fakanál (ezt végül kiszedtem)
Az élesztőport felfutattam habosra, mintha friss élesztő volna és legalább egy fél órát dagasztottam egy nagy lábasban, Fakanál No.2 segítségével.
Lett egy szimpla fonott kalács, ami szépen a duplájára kelt még sütés közben, ez került a vendégek elé, majd a maradékot elcsomagoltam nekik az útra. Kép nem készült, pedig fonatos maradt, de már érkezésük után sült ki, nem győztem szeletelni, hűteni.
Aztán dupla adagból, kuglóf formában, elkészítettem Limara nyomán a "zsebes kalácsot", amely zsebek kakaós, cukros, finoman citromhéjas csokoládémorzsalékot rejtettek.
Végül készült egy fonott magamnak, ami bizony mazsolás. Erről kép nincs, csak morzsa a laptopon. Nyamm.Címkék: alap, sütemény
